Tészta nélkül mit ér az élet
Az olaszok több mint 16-szor annyi tésztát fogyasztanak, mint a többi európai nemzet, ez gasztronómiai kultúrájuk szerves része. Sokak szerint a tészta nem lehet az egészséges életmód része, azonban ez a tény önmagában egyáltalán nem igaz. Lássuk, honnan is ered a tésztaevés kultúrája, és miképp lehet ezt a kiváló ételt veszélyek nélkül fogyasztani!
Bár a tésztáról leginkább az olasz konyhaművészet jut az eszünkbe, azt nem árt tudni, hogy a kínai konyhákban már több mint kétezer éve ismerték ezt az ételt, amikor az olaszok felfedezték a tésztát. A legendák szerint a XIII. század végén Marco Polo Európában is honosította a tésztát, bár már ekkor is az olasz konyha része volt a szárított durum búzából készült étel, és már korábban is kereskedtek genovai árusok tésztával, tehát a legenda némileg sántít. Persze a tészta pontos eredetét nehéz megfejteni, minden olyan országban, ahol gabonatermesztéssel foglalkoztak, előbb-utóbb a konyhaművészet része lett a tészta is, különbség pusztán az alapanyagokban lehetett.
Szójából, búzából
Az biztos, hogy Európában a tésztakészítés úttörői az olaszok voltak, és legendás konyhaművészetük alapjai ezen a hagyományon nyugszik. A különbség csupán annyi, hogy ők búzából készítették el, míg a távol-keleten leginkább szójából, vagy rizsből állították elő a tésztát. Az olaszoktól először a franciák vették át a tésztaevés szokását, majd szépen lassan egész Európában elterjedt. Ez egyáltalán nem meglepő, mivel akkoriban Itália lett Európa legfontosabb kereskedelmi és kulturális központja, így konyhaművészetük is jelentős hódításnak indult. A kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően egészen távoli vidékre eljutott a tészta, és be is épült a hazai étrendbe. Nálunk is honosult, bár a klasszikus értelemben vett, önálló fogásként tálalt tészta Magyarországon inkább a hétköznapokra került, állítólag hétfő, szerda, és péntek volt az a nap, amikor a legtöbb konyhában tésztát vettek elő a főzéshez.
A tésztaevés hiedelmei
Itáliában manapság több, mint egymillió tonna különböző tésztát adnak el, és az export ebbe még csak bele sem tartozik. A szakácsok kreativitásának köszönhetően az évszázadok alatt a tészta már önmagában egy külön műfaj lett, ezerféleképpen gyártják, és még ennél is több az elkészítési módja. Nem csak otthon, hanem a vendéglőkben is komoly reneszánsza lett a tésztáknak, az utóbbi években - főleg a déli országokban - jelentősen nőtt azon vendégek száma, akik valamilyen pastát rendelnek. És bár a tésztaevés reneszánszát éli, sokan attól tartanak, hogy egészségtelen a tészta fogyasztása, és diéta során teljesen mellőzik ezt az ételt. Pedig ez a tévhit egyáltalán nem igaz. Több kutatás is bizonyította már, hogy a nagy sikértartalmú búzából készült tészta szénhidrátokban ugyan gazdag táplálék, de ha fogyasztása nem mértéktelen, és megfelelő hozzávalókkal készítjük el, akkor akár diétás étrend alapja is lehet. Sokak szerint a mediterrán diéta eleve hasznos és egészséges, ennek pedig alapvető eleme a tészta. Persze diéta esetén nem a tojásos verziókat, hanem a hagyományos durum száraztésztát érdemes választani.
Mi minden rejlik a tésztában?
A száraztészta (például a durum lisztből készült tészta) zsírszegény étel, amely proteint, foszfort, káliumot és más ásványi sókat is tartalmaz, több táplálkozás-szakértő is azt állítja, hogy fogyasztása stresszoldó hatású is lehet. A manapság divatos 90 napos diéta (amely a szétválasztott tápanyagbevitelen alapul) is előszeretettel használja fel a tésztát – sokan szénhidrát napnak, mások tészta-napnak nevezik a diéta azon szakaszát, amikor főleg tésztaféléket lehet fogyasztani. A lényeg itt annyi, hogy a tésztát önmagában, hús és tejtermékek nélkül fogyasszuk, esetleg zöldségekkel, vagy pasta-szószokkal - ezzel máris kizárjuk annak lehetőségét, hogy megterheljük gyomrunkat. Tésztát tehát lehet, és kell is enni, csak oda kell figyelni, hogy mivel, és nyugodtan hódolhatunk mediterrán szenvedélyünknek.