2 A tökéletes tea elkészítése
Ha a legtöbbet akarjuk kihozni egy csésze teából, sok apróságra kell ügyelnünk. Lássuk, mit kell tennünk, ha el szeretnénk készíteni a tökéletes csésze teát!
A megfelelő tea kiválasztása csupán az első lépés. A legjobb teát is el lehet rontani, ha nem tartunk szem előtt néhány fontos aranyszabályt, és a füvet (vagy leveleket) túl sokáig hagyjuk forró vízben állni, klóros csapvizet használunk a főzéshez, régen nem használt kannában főzünk és papír- vagy műanyag pohárban szervírozunk... Ugyanígy el kell felejteni a fém "teakészítő tojásokat" vagy lyukas teakanalakat is. A tea egyik legfontosabb varázsa az apró levelek illatában van: ha nem vigyázunk, ez nagyon könnyen elillan.
A víz a lelke mindennek
Kezdjük a teavízzel: a csapvíz csupán egészen kivételes esetekben lehet megfelelő, olyan szerencsés környékeken, ahol nem klórozzák (vagy szinte észrevétlen mértékben). Ha a lakásban vízszűrő berendezés működik (lehetőleg két- vagy háromlépcsős) akkor már jobb a helyzet, de ha nem rendelkezünk ilyen feltételekkel, akkor szerezzünk be szűrt, semleges vizet, mely nyomelemekben ugyan gazdag, de meszet csupán igen csekély mértékben, nátrium-kloridot (sót) pedig egyáltalán nem tartalmaz. Bár elsőre talán elrugaszkodott ötletnek tűnhet, érdemes tenni egy próbát és utánajárni a megfelelő víznek, mert meghökkentően látványos lesz a különbség. A semleges (7-es pH) víz használatával sokkal inkább átjön a tea harmonikus illata és aromája.
Van, aki forralva szereti?
Alapszabály, hogy a teához használt vizet nem szabad túlságosan felforralni, nem szabad a tealeveleket túlságosan meleg vízzel leforrázni. Ez nagyon rossz hatással van a tea illatára és aromájára. Az a legbiztosabb, ha 85 és 95 fokon használjuk fel a vizet, és mivel valószínűleg csak a legelvetemültebbek mérik hőmérővel a teavíz optimális hőfokát, érdemes a víz felszínét figyelni: ha még nem zubog, de már remeg, akkor kell a tealevelekre önteni.
Áztatni csak pontosan, szépen
A teakészítés kulcsmozzanata a teafű vagy tealevelek áztatása. Hogy a vízbe helyezzük a tealeveleket, vagy épp forrázzuk őket, ebből a szempontból szinte lényegtelen - mindkét módszernek megvannak a hívei. Az első szempont, hogy a tealeveleknek ki kell "nyílniuk" és ehhez hely kell - ezért sem szabad a már említett teakanalakat vagy teatojásokat alkalmazni, mert ezek összenyomják a tealeveleket, nem hagyják azokat kibomlani.
Ugyanilyen fontos az áztatási idő - még a legfinomabb teának is el lehet rontani a zamatát, ha túl sokáig hagyjuk ázni: ilyenkor ugyanis a tea hajlamos arra, hogy megkeseredjen. Aki aggódik a teában található tein izgató hatása miatt, az lecsökkentheti a forrázási időt egy percre: a teában található tein ugyanis két perc alatt ázik ki teljesen.
Az optimális áztatási idő teafajtánként erősen eltérő lehet, érdemes minden esetben követni a csomagoláson látható elkészítési tanácsokat. A fekete teák (Darjeeling, Ceylon, Assam környéki feketeteák) átlagos áztatási ideje 3-4 perc, a kínai zöldteáké 4-6 perc, a japán zöldteáké 1-3 perc, a félig erjesztett zöldteák forrázási ideje pedig igen változatos, 1-7 perc is lehet. Általánosságban elmondható, hogy minél apróbbak a tealevelek, annál rövidebbnek kell lennie a forrázási időnek - a leginkább elterjedt, zacskós-filteres teáknak, melyekben szinte porrá vannak őrölve a tealevelek, 1-2 percnél tovább nem szabad állniuk a vízben.
Megadni a módját
Ezek voltak a legfontosabb technikai tudnivalók a tea elkészítésével kapcsolatban. Már csupán a szervírozás és fogyasztás maradt hátra: ezzel kapcsolatban csak a papír- és műanyagpoharakat kell elkerülni, hogy ne menjen a tea aromájának, illatának rovására. De a legtökéletesebb összhatást akkor kapjuk, ha szánunk magunkra és teánkra néhány percet és nem vagyunk restek akár egy ünnepi, porcelán teáskannában-teáscsészében készítjük el.