Mindent a kiwiről
A kiwi Kínából indult el világhódító útjára. Számtalan kiwiféle ismeretes, melyek a világon mindenhol megteremnek. A kiwi állítólag a hasonló nevű madárról kapta a nevét, mert termése, és az apró, barna, szőrös kisállat több hasonló - külső - vonást is mutat.
A kiwi elsősorban gyulladásos betegségekkel szemben jelenthet hatékony segítséget, de a krónikus fáradság ellen is használatos, illetve ismeretes csonterősítő szerepe is.
Bár a kiwi kalóriaszegénynek tekinthető (energitartalma 61 kcal, 255 kJ/100 gramm), ásványi sókban különösen gazdag. A kiwi C-vitamin forrás, már egyetlen szem elfogyasztása fedezi napi szükségletünket (a kiwi a narancshoz képest tízszer annyi C-vitamint tartalmaz).
A kiwiben találunk káliumot, foszfort, kalciumot és magnéziumot.
Vásárláskor arra érdemes ügyelni, hogy a kiwi tárolás közben (szobahőmérsékleten, világos helyen) is gyorsan utánérik, így mindig érdemes lehet valamivel keményebb darabokat összeválogatni. Mivel a kiwi jellegzetes "szőrös" héja védi a gyümölcsöt, ám alkalmas arra, hogy abban szennyeződés is felgyűljön, kizárólag a sértetlen darabokat szabad csak felhasználni belőle. Enzimei felgyorsíthatják más gyümölcsök érési folyamatait, így tároláskor ügyeljünk arra, hogy egyéb gyümölcsöktől elkülönítsük.
A kiwi elsősorban frissen, hámozva fogyasztandó, de konyhai szempontból van még egy érdekes tulajdonsága: kiváló húspuhító enzimeinek köszönhetően ha héja belső felével, vagy akár vékony szeletekkel bedörzsölünk néhány hússzeletet, azok negyed óra-húsz perc alatt süthetők lesznek. Ez az enzim azonban alkalmatlanná teszi a kiwit turmixokhoz, hiszen így kicsapódnak a tejtermékek.