Alvászavar
Alig néhány nyújtózás elteltével... Itt közbe kell vetni, hogy cerbengóc manókörökben szokásosan szemvillanással, hunyorítással, nyújtózással, ásítással mérik az időt, de erről a Cerbengóc Krónika egy másik kötetében esik szó. Tehát, mint mondtuk, alig néhány nyújtózás elteltével aztán alaposan megváltozott Icuri véleménye.
Az történt, hogy amint megérkeztek, Fura Szerzet újabb kívánságok iránt tudakozódott. Icuri nagyot ásított. A napi száguldáson már túlesett, úgyhogy nála most az alváson volt a sor, ezért ágyába hullt és így szólt:
– Aludni akarok! – közölte Icuri, és Fura Szerzet egy szemvillanás alatt álomba is ringatta. Icuri édesdeden aludt egy újabb szemvillanásig, amikor is éktelen vekkercsörgésre riadt. Arra az egy szemvillanásra ugyanis Fura Szellem egészen közönséges vekkeróraként kuporgott az ágya mellett.
– Mi az? Mi történt? – kérdezte álomittasan.
– Csak vekkerségem bátorkodott érdeklődni, hogy most mit kívánsz.
– Ezért ébresztettél fel?!
– Kénytelen voltam – magyarázta Fura Szerzet. – Mert amíg alszol, addig nem tudod közölni a kívánságaidat, pedig lehet, hogy éppen borzasztóan szeretnél valamit, de sajnálatos módon...
– De sajnálatos módon még mindig aludni szeretnék – mondta kissé ingerülten Icuri.
– És mikor óhajtod, hogy felébresszelek?
– Nem óhajtom, hogy felébressz! – emelte fel a hangját Icuri.
– Nem óhajtasz felébredni? – ámuldozott Fura Szerzet. – Hadd hívjam fel rá a figyelmed, hogy annak borzasztó következményei lehetnek, amennyiben ugyanis nem ébrednél fel...
– Eddig mindig felébredtem alvás után – nyugtatta meg Icuri.
– Tényleg? – vidult fel a szellem. – És eddig ki ébresztett fel?
– Általában szerencsére senki.
– Soha többé nem leszel kitéve ennek a veszélynek! – fogadkozott Fura Szerzet. – Én mindig felébresztlek, csak kívánnod kell.
Icuri lehunyta a szemét. Az járt az eszében, hogyan lehetne udvariasan, tapintatosan, kíméletesen megszabadulni ettől a Fura, Roppant Szolgálatkész és Roppant Idegesítő Szerzettől, akinek nyilvánvalóan fogalma sincs az alvás természetéről, és nem is fogja megérteni, amíg világ a világ. (Az "amíg világ a világ" a cerbengóc manókörökben használt legnagyobb időegység, olyasmi, mint a nagyobb és lassúbb lényeknél a "holnapután".) És legalább ennyi ideig esze ágában sem lesz távoznia, ami igazán elviselhetetlen gondolatnak tűnt. Fura Szerzet mit sem sejtett az Icuri fejében kavargó elviselhetetlen gondolatokról, és elfogta az aggodalom, hogy újdonsült gazdáját elnyomta a buzgóság, ezért ismét rázendített, amúgy vekkermódra. Icuri nagyot sóhajtott, és anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, megragadta a vekkeróra alakjában csörömpölő Fura Szerzetet. Majd nagyon udvariasan, nagyon tapintatosan, nagyon kíméletesen és mélységesen átérezve az esemény jelentőségét, kihajította a nyitott ablakon.