Kócián nagymamája
Egy reggel Kócián arra ébredt, hogy a postás egy levelet hozott neki. Kócián feltépte a borítékot és elkezdte olvasni a levelet, melyben az állt, hogy : " Kedves Kis Unokám ! Nagymama vagyok, azért írok, hogy tudd holnapután meglátogatlak. Remélem addig odaér ez a levél. Lovaskocsival fogok jönni. Addig is légy jó ! Nagymama U.i.: viszek egy meglepetést is. "
Kócián miután elolvasta a levelet, azonnal rohant barátaihoz, akik épp Hókusz új varázsitalát tesztelték kevés sikerrel. Ugyanis Icuri békákat hányt Hókusz hókusz-pókusza miatt, a többiek csak nézték és a maguk módján megpróbáltak segíteni neki. Cerbi például a békákat szedegette össze és tette egy vödörbe, Placcs csak azt hajtogatta, hogy megérdemelte, Bíborka és Szeréna pedig lefogták és megnyugtatták Icurit, aki nem tudta abbahagyni a békaköpködést. Mikor Kócián odaért és felolvasta a levelet, csend lett és Icuri befejezte a békahányást, amit nem saját akaratából csinált. A levél felolvasása után Szeréna megszólalt: Hát akkor kezdjünk el takarítani!
- Igen, takarítsuk ki a birodalmat, de leginkább a Te házadat Kócián - mondta Cerbi.
- Engem nem érdekel, ha jön a nagymamád Kócián, engem hagyjatok ki a munkából. - morogta Placcs
- Ne légy már ilyen goromba Placcs, biztos sok hírt is fog magával hozni a nagymama, melyeken sokat fogunk nevetni, rágódni és csodálkozni - szólt Bíborka.
- Ne fáradozzatok a munkával, én majd egy suhintással kitakarítom Cerbengóciát - tette hozzá Hókusz
- Szerintem ez nem jó ötlet - ellenkezett Icuri
- Maradjunk inkább abban, hogy csak azokat a helyeket takarítjuk ki ahová elvisszük a nagyit. - mondta Kócián
- Akkor inkább zárjuk be a szobádba és ne vigyük sehová - morgott Placcs
- Csönd Placcs! És mikor kezdünk hozzá ? - kérdezte Cerbi
- Akár most is elkezdhetjük - válaszolt Szeréna
- Na akkor rajta ! - szólt Icuri
Aznap kitakarították azokat a helyeket, ahová a nagymamát vinni fogják. El is fáradták és ezután a nap után átaludták az éjszakát és még a másnapot is. Harmad nap reggel patkódobogásra és kerékgörgetésre ébredtek, megérkezett a nagymama. Kócián félálomban gyorsan felugrott és kirohant a nagyi elé, aki elég vidámnak látszott és egy nagy kosarat szorongatott a kezében.
- Szia Nagyi ! - szólt Kócián
- Szia Drágám, de jó újra látni Téged - üdvözölte Kóciánt a nagymama, aki közben átnyújtotta a kosarat. Kócián belenézett és tátva maradt a szája attól, amit látott, mert ami benne volt az nem volt más, mint Kócián kedvence: Cerbona szeletek.
- Ó Nagyi, ezt nem kellett volna. Köszönöm - hálálkodott Kócián
- Szívesen Kócián, ezt neked és a többieknek hoztam - ekkor megjelentek a többiek. Üdvözölték a nagyit és elkísérték birodalom látogatásra. A nagymama végig jól érezte magát, sokat pletykálkodott Bíborkával, megláthatta, hogy Cerbinek mekkora ereje van, hallhatta Szeréna csodálatos énekhangját, Icuri vicceit, Placcs morgását és még belekóstolhatott Hókusz varázstudományába is.
A nap végén a nagymamáért megjött a lovaskocsi és ezzel együtt eljött a búcsúzkodás ideje is.
- Örülünk, hogy itt voltál nagyi - mondta Kócián
- Igen, örölünk és köszönjük az ajándékot - szólt Cerbi
- És ugye tetszik még jönni Cerbonával ? - kérdezte Szeréna
- Minden bizonnyal - válaszolta a nagymama
Ekkor elindult a szekér és mindenki integetett a nagyinak.
Így lett vége a nagymama látogatásának.
Bujdosó Flóra - Budapest