Cerbi vásárolni megy
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sárkány. Egy gyönyörű, nagy birodalomban, Cerbengóciában élt tündérekkel, törpékkel, manókkal. Cerbi - mert így hívták a sárkánykölyköt, híres volt arról, hogy imádott enni. Falánksága gyakran kellemetlen helyzetbe sodorta a királyi udvar lakóit, főleg, ha más birodalomból láttak vendégül királyokat - királynőket. A bevásárlást mindig Icuri végezte, egy pici erdei manó. Törzsvásárlónak számított a piacon, hiszen Cerbi jó étvágya miatt naponta kellett gyümölccsel, zöldséggel teli táskákat cipelnie. Mikor Cerbi nagyobb lett, elhatározta, segít bevásárolni. Innentől kezdve együtt mentek a piacra. Igen ám, csakhogy egy nap vendégeket vártak. Icurira ráparancsoltak, hogy süssön-főzzön, takarítson, így az aznapi zöldségvásárlást Cerbinek kellett elvégeznie. Büszke volt, hogy ilyen felelősségteljes munkát bíznak rá. Reggel nagyon izgatottan kelt fel. Gyorsan megreggelizett, aztán karjára akasztotta a kosarat és már indult is. Nagyon jól érezte magát a piacon. Buzgón vásárolt, olykor még alkudozott is. Az egyik árusnál azonban elbizonytalanodott. A pult ugyanis tele volt szebbnél szebb dobozokkal. A baj csak az volt, hogy ő már éppen végzett a vásárlással, mindössze néhány narancsot és banánt kellett vennie a gyümölcssalátához. Csakhogy a színes dobozok finom pelyheket rejtettek. Cerbi gyorsan döntött: inkább ezt választja. Vett fahéjasat, csokoládésat, karamellásat és ki tudja, mit vett volna még, ha el nem fogy a pénze.
Vidáman indult haza, otthon azonban nagy csalódás érte: egyáltalán nem örültek az édességnek. A délután érkező vendégek kedvence ugyanis a gyümölcssaláta volt. Mit volt mit tenni, kénytelenek voltak a gabonapelyhet feltálalni. Hamarosan megérkeztek a vendégek, Cerbi pedig félve rakta az asztalra a tálcát a tejjel, gyümölcslével - és természetesen a pelyhekkel. A szomszédos birodalomból érkezett királylány és királyfi tényleg gyanakodva nézegette az édességet, kételyük azonban már az első falatnál elszállt. Végül a lakoma olyan jól sikerült, hogy a vendégek még ráadást követeltek. Okkal volt az egész udvar büszke Cerbire, sőt ettől a naptól kezdve úgy megbíztak benne, hogy nyugodtan elengedték egyedül is bevásárolni. Ráadásul annyi nyalánkságot ehetett, amennyi csak belefért. Hogyha Cerbi szófogadó lett volna, az én mesém idáig sem tartott volna.
Hegyi Zsuzsa - Kecskemét