Cerbi és a fagyi

Cerbi egyik reggel arra ébredt, hogy egy hang nem sok, de annyi sem jön ki a torkán. Teljesen kétségbeesett, mert ilyen még nem történt vele. Szaladt Hókuszhoz, első gondolata az volt, hátha elvarázsolták a hangját. Hókusz éppen óriási varázskönyvét lapozta elmélyülten, mikor Cerbi rátörte az ajtót. Elámult, mikor jóbarátja hadonászott, a szájára és torkára mutogatott. Először egy jó meleg téli sálat dobott barátja nyakára, azt hitte talán fázik. De Cerbi nem örült ennek az ötletnek.

Hókusznak eszébe jutott a tegnap délután. A nagy nyári kánikulában Szeréna, Hókusz és Cerbi elmentek sétálni, hogy Cerbengócia szökőkutjait megszámolják. Ahogy sétáltak egyre jobban szomjaztak és egyik sarkon Placcs jött szembe velük, maga után húzva egy csinos piros fagyisautót. Mivel ki voltak tikkadva, elhatározták hogy megesznek egy-egy gombóc fagyit. Sajnos Cerbi telhetetlen volt és két gombóc fagyit evett. Hókusz rájött, hogy Cerbi torokfájásának ez az oka. Nagyon sajnálta barátját de erre nem volt semmilyen varázsigéje.

Szerénát hívta segítségül. hogy Cerbi torokfájására találjon gyógyírt. Szeréna, mikor meglátta Cerbi elkínzott képét rögtön tudta hogy barátja biztos szenved.

Ágyba fektette, betakart és finom mézes kamillateát adott neki. Ápolta egy egész napot át és estére Cerbi már jobban lett. A hangja is visszatért, első mondata az volt: "Éhes vagyok!" Hókusz tejet hozott és Cerbi finom gyümölcsös müzlit vacsorázott.

Két barátja megígértette vele, hogy ezentúl a fagyozást nem vigye túlzásba. Cerbi csak mosolygott de látszott rajta, hogy az egész napos betegség megviselte.

Hókusz és Szeréna egymásra néztek a beteg feje fölött és halvány mosollyal nyugtázták, hogy ez jó tanulópénz volt Cerbinek.

Oszlánczi Dalma - Pécs