Cerbi és a Mézes Maci
Történt egyszer, hogy Cerbengóciában erdei versenyt rendeztek a királyság állatai között. Az ötlet Kócián fejéből pattant ki és az udvari főtitkárra, Bíborkára bízta a dolog megvalósítását. Bíborka ki is ment az erdőbe, s a következő plakátot tűzte ki Cerbengócia Nagy Tölgyfájának a törzsére:
Cerbengócia állatai, figyelem!
Következő teliholdtöltekor erdei
verseny lesz: Cerbengócia legerősebb
és legügyesebb állata kerestetik.
Hamar híre ment az erdőben a versenynek, s minden állat készült a viadalra. Azt tudták, hogy nem mással, mint Cerbivel, a bohó és erős sárkánypalántával kell megmérkőzniük erőben és észben. Aki győz, Cerbengócia tiszteletbeli állata lesz. Az egész királyságban egy állat akadt csak, aki a verseny közeledtével egyre komorabb és szomorúbb lett. Ő a Mézes Mackó volt.
Egyik nap séta közben Szeréna meglátta a Mézes Mackót búslakodni a Nagy Tölgyfa tövében. Meg is szólította:
- Miért búsulsz, te Medve?
- Jaj, Szeréna. Elfogyott az összes méz- és málnatartalékom, nincs elég energiám, hogy induljak a versenyen, pedig úgy szeretnék. Mondd, mitévő legyek?
- Ejnye Maci, nincs miért aggódnod, gyere velem és adok neked valami finom csemegét, ami segít.
El is mentek Szerénához s ő rengeteg áfonyás müzlit adott a Macinak, sok-sok tejjel. Mézes Mackó innentől minden nap ezt a csemegét eszegette, s kezdett visszatérni az ereje.
Elérkezett a verseny napja. Volt ott minden: rönkgurítás, súlyemelés, erdei sakk, lepkefogás és rejtőzködés. Minden állat élvezte a próbát s izgatottan várták az eredményt. S csodák csodája, az áfonyás müzlin megerősödött Mézes Mackó lett a győztes, aki a nagy örömre való tekintettel azt kérte, hogy minden állat váljék Cerbengócia tiszteletbeli lakójává. Így is lett. Azóta békésen és boldogan élnel, s évről évre állatolimpiát rendeznek mindenki nagy örömére.
Schirm Anita - Ózd