A térkép

Egy szomorú esős napon Kócián és Szeréna unatkozva ült a vártorony ablakában, és azt várták mikor áll el végre az eső. Hirtelen hangos léptekre lettek figyelmesek, és Cerbi viharzott be a szobába egy papírlapot lobogtatva a kezében.

- Nézzétek mit találtam az ágyam alatt!! - kiáltotta lelkesen.

- Mi az? - kérdezte izgatottan Kócián és Szeréna.

- Egy térkép, ami itt a várban egy titkos szobához vezető utat mutat - mondta Cerbi.

Kóciánnak felcsillant a szeme, és azt javasolta a többieknek, hogy induljanak ennek a szobának a keresésére. A térképen az első pont Cerbi szobáját mutatta, vagyis el kellett menniük oda, hogy pontosan tudják követni az útvonalat. Ezután Kócián és Szeréna szobája következett, majd Hókuszt ébresztették fel, amikor laboratóriumán keresztül nevetgélve végigmentek. Az öreg varázsló zsörtölődve nézett utánuk, nem örült hogy fel kellet ébrednie, mert éppen azt álmodta, hogy feltalált egy olyan gépet, amiből mindig folyik a sok finom müzli. A folyosón Bíborka is csatlakozott a vidám társasághoz, és nagyon örült hogy barátai ilyen mulatságot találtak ki, és boldogan repkedett ő is velük a felfedezőúton.

Cerbi egyszer csak felkiáltott: - Én már tudom mi ez a titkos szoba!

- Mi az, mondd el nekünk is! - kérlelték a többiek.

- A konyha a titkos szoba! - mondta Cerbi.

- A konyha? - kérdezték kíváncsian a többiek.

De ekkor már oda is értek és beléptek az ajtón. Az asztal megterítve várta őket, és finom süti illat áradt szét.

- Meglepetés! - kiáltotta egy vékonyka hang.

- Icuri, hát te csináltad ezt a térképet? - kérdezte Cerbi.

- Én bizony! Azt akartam hogy ne unatkozzatok amíg esik az eső, és ezt a kis tréfát eszeltem ki nektek. De gyertek, üljetek le mert kihűl a finom süti.

A vidám barátok leültek és boldogan falatoztak nagyokat nevetve Icuri furfangján.

Tompa Renáta - Miskolc